Hiba történt a modul működésében

2010. október 19., kedd




Ismét a médiákból tudom meg a híreket magamról. A vád súlyos, hivatalos értesítés nekem eddig nem jött, az adóhivatallal világ életemben problémám nem volt, most is állok a rendelkezésükre minden szempontból. Ismét az a két ember kerül elő, aki feltette az életét arra, hogy tönkreteszi az enyémet. Más fogást már nem találnak rajtam, elvitték mindenem, 33%-át vonják minden bevételemnek, és most úgy gondolják az adóhivatalnál hátha csurran-cseppen valalmi, mert már több hivatalos eljárás nem létezik!
A bulvársajtó számára jó címlap vagyok, hiszen sokkal többet adnak el belőle, ha valami szaftos dolog miatt én vagyok ott. Magyarázkodás helyett volna egy tanácsom: A két félnek, -mivel úgyis csak rajtam akarnak bosszút állni,a pénz nem számít- (mondták többször korábban), a bútoraim novemberi árvezerezési bevételét, ajánlják fel az iszapkárosultaknak. Tennének valami emberit is. Köszönöm a klassz ötletet: Tán Őket is megvizsgálhatnák, hogy honnan fizetik évek óta a sztárügyvédeket, miközben "nincs fedél a fejük felett", és megtudhatnánk kinek is van több pénze. Nagyon sajnálom,hogy még mindig vannak emberek akik passzióból feljelentenek másokat,csupán csak azért hogy -"Tönkre tegyék a Zalatnayt!!!!"
Akik ismernek tudják milyen vagyok,NEM FOGOM FELADNI!!!

"...a béke forrása,emlékezni arra, hogy nincs más csak a szeretet........"

2010. augusztus 12., csütörtök


Én most Niki vagyok. Anyu nagyon fáradt, épp nézi a Miami helyszínelőket, ami kihagyhatatlan, főleg, amikor az egész alatt szuszókál:)
A tegnapi nap jótékonysági gyermektáboroztatáson voltunk, amit mi is annyira élveztünk, mint a 30 6-12 éves kis Tárnoki fiatal!! A lovardába vittük el őket, három gyönyörű lovon vitte őket Dóri, Viki és Heni, akik az egyéni lovagló órák után ugróbemutatót tartottak nekik:) Volt lovaskocsi is, csináltunk pattogatott kukoricát, mindenféle finomságot, versenyeket, stb.
Az első kihívás az volt, hogyan oldjuk meg azt a problémát, hogy kevés az autó ennyi "babának", -bár hasonló magasak voltak, mint én, így nem éreztem magam kivülállónak:):):)- hogyan férnek be pár kocsiba.
De mindent megoldottunk, és megrohamozta anyut 5 kissrác, engem meg 5 kislány. Mert ők már eleve elhatározták, hogy ki megy a híres hölggyel (mert sokak így említették), és ki Nikivel. Aki eleve Niki:):) Ahogy kiszálltunk a kocsiból, jöttek mondani nekem, hogy "Niki, mi nagyon megkedveltünk Téged. MI szeretünk":)) És milyen jól is esett nekem!!!
Anyuci ezidő alatt intelligencia kérdéseket tett fel környezetismeretből, így döntöttük ugyanis el, mikor ki megy lóra ülni.
VÁratlanul a pihenési időmben...:) ott gurult el előttem egy focilabda. Gondoltam ideális időpont ez arra hogy megcsillogtassam a dekázási tudásomat a srácoknak. Ámultak! Azt mondták, "de hát te LÁNY vagy... Hogyan?? Woooow." nagyon aranyosak voltak!
Lett is egy kedvencünk, Áronka. Aki gyönyörű szőke hajával, és nagy barna szemeivel olyan mint egy Angyal. És ezúton kérek elnézést, hogy az általam fotózott képek mindegyikén rajta van:)
Egy szó, mint száz, nagyon klassz volt egy napot velük tölteni, anyu körül ott volt a sok kis gyerek, és nagyon élvezte a társaságukat, ahogy mindegyikünk!
Nem merem visszaolvasni amiket írtam, mert csak annyiban különbözünk anyuval, hogy ő csukott szemmel alszik, én meg...
No de emberi dolog ;)
NAgyon szép estét kívánunk mindenkinek, és a hétvégén anyu már fog írni nektek, a holnapi kert gyomlálás kipihenése után:)
LOVE

2010. augusztus 4., szerda

Mégis jófejek vagyunk mi, magyarok. Köszönöm.





A magyarokról azt mondják, hogy irigyek egymásra, rosszindulatúak és önzőek. Ezzel ellent mond az árvízkárosultakért történt összefogás itthon, és a külföldön élő magyarok között is. Azt azonban nem gondoltam, hogy az én esetemben is ez történik, egy kisebb, csöndesebb formában, itt Tárnokon.
Mivel mindenünk a garázsban a földön volt, tányérok, edények, a teljes konyha... egy polcrendszert kaptunk, amire a pénzt tárnoki kedves tárnoki lakótársak, diákok és nyugdíjsok adták a pénzt, majd az asztalos úr nem fogadott el munkadíjat.
Milyen különös, hogy valami komoly bajnak kell történnie ahhoz, hogy meg tudjunk bizonyosodni az emberek szeretetéről.

Kedves TÁRNOKIAK!
Először itt szeretném megköszönni nektek azt, amivel olyan nagy segítségem voltatok, és már szépen fel is rámoltunk a polcokra! Mindig is tudtam, hogy klassz emberek vesznek körül, de igeni bajban látszódik meg, kik a barátok.
Ki fogjuk találni melyik napon, de szeretnék tartani egy tea/kávé délutánt, ahol nagyon nagy szeretettel várlak majd titeket, és eltöltünk egy kis időt együtt:)

Egyik nap Niki bejött a fürdőszobába, mikor épp sminkeltem magam, és megkérdezte tőlem, hogy döntenék, ha most megkérdeznék tőlem, várunk-e októberig, amíg igyis-úgyis raktározzák a bútorokat, (utána lesz csak árverés, ahogy pénz is), vagy essünk túl rajta most. Azt válaszoltam legyünk túl rajta, és megint így döntenék, mert amellett, hogy hozzánk nőttek a bútorok, meg is könnyebültünk. Jobb most tudni a rosszat, mint hónapokig várni kételyek közt!!


Tegnap délután véletlenül összefutottam Böröczki Pepivel egy kávézóban. nem láttuk egymást jó néhány éve, de mindig valamilyen módon tudatta velem, hogy szeret ls eggyüttérez. Hisz sok embernek voltak hasonló pénzügyi problémái, és tudják milyen nehéz eg yegyszerű botlás után újra és újra kezdeni.
Feldiéztük a múltat, kihozott a kocsijából egy képes albumot, ahol egy teljesen egyedi képet mutatott nekem, amin a nagy hármas együtt van lefotózva vele. (Koncz, Kovács, Zalatnay) Nagyon sokat "hakniztunk" együtt és bizony késő estig nem tudtuk a sztorizást abbahagyni, oylan jó volt sztorizgatni, és nevetni.
Őszre már egy közös műsortervünk is van:)
SZép napot és jó egészséget mindenkinek!

2010. július 30., péntek

KLASSZ NAP:)





A hajnali kelés ellenére nagyon jó napom volt, szép színűre varázsolták a hajamat, majd az RTL reggeliben és Csak csajokban szerepeltem. Mindenki együttérzéssel, jóindulattal volt irántam.
A műsor végén még táncoltunk is Éliás Junior funky zenéjére:)
Nagyon sokat röhögtünk Hajdú Steve fanyar humorán és Katus Attila megdícsérte a lábaimat:)

A következő programtól kicsit tartottam, mert Havas Henrik tanár Úr a maga felgma modorában megsértett a Story TV-ben, és a mai napon készült bocsánatot kérni tőlem, a kamerák előtt.
Az utcán találkoztunk, a stúdiója előtt. Már ott összevesztünk, de meglepetésemre a "keménységemet" és őszínteségemet díjazta; azt hiszem, vele így kell beszélni. Még annyit mondott, hogy a saját szavaimmal akarta kierőszakolni belőlem, hogy a vállalkozásomat, és ezzel az életem egy részét is, elszúrtam. A lényeg a lényegben, hogy mindenért elnézést kért, még azért is, amiért nem kellett volna. Azzal búcsúztam, hogy oké, megbocsájtok, de egy szarházi vagy, csókollak!!:)

Mivel reggel 6 órától fent voltam, egy Niki által elkészített kávéval, amit egész délelőtt termoszban kortyolgattam, a pozitív történésektől megéheztem.
A Margit híd pesti oldalán van egy Bécsi Szelet étterem, ahol egy csodálatos rántott husit ettem, krumplipürével, a győzelem örömére! ...majd egy fél túró gombócot, áfonyaöntettel....nesze neked fogyókúra!!!:)

A mai nap pozitív volt, sok mosollyal és szeretettel. Ugye mindannyian tudjuk, hogy:




A MOSOLY

"Semmibe sem kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak,d e emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb általa.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, nem áru, csak önként lehet adni. Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni!"

2010. július 29., csütörtök

ÉNEKESNŐ VAGYOK!!




A Fókusz napi kérdése volt, hogy látnak-e engem valaha énekesnőként az újságok címlapján. Ha ez a reprezentatív felmérés hiteles, akkor elszomorít, de ugyanakkor ösztönzőleg hat is rám. Mindig is énekesnő voltam, az is maradok; és akik hétvégeken az ország különböző koncertjeire eljönnek, és hallanak Élőben (ugyanis soha nem énekelek playbackről), azoknak biztosan azonnal megváltozik a véleménye, amikor feléllva tapsol több ezer ember, amikor 3-4szer kell visszamenni a színpadra, mert nem hagyják abba a tapsot, felállva demonstrálják szeretetüket.
El is határoztam, hogy a koncertekről videofelvételt fogunk készíteni, amiket ezen a blogon büszkán fogok megmutatni nektek. Sajnos minden pénz kérdése, de szeretnék a fellépéseken háttérvetítéssel még sikeresebbé tenni a látványt, mert egyedül állni a színpadon sokszor szegényesnek tűnik.
Olyan ez, mint a 22-es csapdája... Csak a zenéről, arról, hogy "tudok énekelni" természetesnek tűnik, és nem szenzáció egy új CD megjelenése, egy új videoklipp. A sajtó és talán az emberek számára is természetes, pedig nagyon kemény munka van mögötte; semmit nem adnak ingyen, és nagyon nagy a verseny.
Az viszont "hír", ha a magánéletemben problémák vannak, és lehetőleg fájdalmat, szenvedést okoznak. Mint tudjuk a rossz hír gyorsabban terjed, és tartósabban marad fenn. Pedig én is csak egy vagyok a mai világban, akik anyagi problémákkal kűszködnek, és 13 év után is képes a média ezzel emelni az eladási példányt.Nem értem, hogy egyetlen vállalkozás sikertelensége miért von maga után hosszú évek során is előítéletet, miért nem hiszik el, hogy igazat mondok?! Hiszen azért kerültem ebbe a helyzetbe, felvállalva az összes kellemetlenséget. Itthon vagyok, végigcsináltam, szeretnék már más irányba tekinteni.


Sok energiát fektetek abba, hogy zeneileg is fejlődjek. Elővettem pár régebbi, kevésbé ismert, de annál jobb számaimat, tervezek pár angol nótát, új klippet, koncertben változásokat, most csináltattam új dedikálókártyákat, stb. Teszek azért is lépéseket, hogy a sok kedves, bátorító, és emberi levelekért, rajongói megnyilvánulásokért mindig tudjak örömteli koncerteket adni, és amíg tapsoltok, és énekeltek velem... mindennek van értelme. Énekesnő vagyok. Az is maradok örökké. Harcolni fogok, hogy ismét így éljek az emberek szemében. Botrányokat nem én kreálom. Körülöttem vannak, keletkeznek, és belefonódom. Igazságtalan. De mint sok más ugye, ez is relatív.Hiszem azt, hogy amíg valakinek van tehetsége, múltja, sikerei és tervei egy adott szint felett, addig az a szakma egy meghatározó alakja, nem pedig celeb, a bulvár világában. Énekesnőként kívánok szép napot mindenkinek:)

2010. július 28., szerda

A VÉGREHAJTÁS NAPJA /sose lesz vége?/


Mivel hiszek Istenben, ugyanakkor az ezoterikus dolgokban is...nem tudom, hogy az előző életeimben mit tehettem és miért nem tudom még mindig ledolgozni a múltamat. Nem akarom sajnáltatni magamat, de mindig előjönnek a múlt képei és az, hogy míg édesanyám élt, semmi gondom nem volt. Szégyellem magam a lányom előtt is, aki hálistennek sokkal céltudatosabb és erősebb, mint én magam. Pedig végigélte az összes nehézséget velem! Pereskedés, édesanyám halála, rákbetegségem, válásom, börtön, még egy betegség, és most a végrehajtás.
16 éves korom óta énekelek, 50Ft-os gázsival kedtem, több mint 40 éve énekelek, töménytelen díjakat nyertem, siekeres lemezeket adtam ki, a fesztiválok, a külföldi utazások... és egy csődbe ment sikertelen vállalkozás miatt pokollá teszik az életemet!!
Bármi történt, a bűntetésemet letöltöttem. Minden keresetem 30%-át vonják, csak ebben az időben 700.000Ft-ot mutatott ki a végrehajtó iroda. Az már nem az én hibám, hogy a levont összegek töredékét kapják csak a Zalatnay Stúdió volt hitelezői, akiknek többsége, uzsorakamatram hitelezte, havi 13%-ra, önként, nagy haszon reményében a céget.
Miért nem bankba tették? Vagy kérdés, hogy ezek fekete pénzek voltak? A mai törvények szerint az uzsorásoknak börtönbüntetés jár.
Számomra az is érthetetlen, hogy az első és másodrendű vádlott soha nem szerepel, tőlük nem kérnek semmit, csak engem támadnak, mint az ügy HARMADrendű vádlotját.
A stúdió hitelezőjének többságe belátta, hogy rizikót vállalt. Az "eggyütt sírunk, vagy eggyütt nevetünk" mondás szerint, és tartják velem a kapcsolatot, sőt inkább együtt éreznek, minthogy bántanának.
Életem egyik legszörnyűbb napja volt a tegnapi.
Hiszen az is fáj, ha a sajátodat viszik el, de az tragédia, mikor semmi nem a tied, mégis kipakolják a házat!

HOLNAP REGGEL A MOKKÁBAN TV2 A mi vagyonkezelőnk elmeséli a Zalatnay Stúdió IGAZ történetét, hiszen 12 éve van melletünk.